A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
A nő
Megfejtésre vár a titok.
Könnyen síró, nevető.
Tűsarkakon tipeg-topog,
nagy cipőben kicsi Ő.
Miből lesz a cserebogár?
Hercegnő a tükörben.
A kezében papírpohár,
selyemhaja fürtökben.
Illeg-billeg, forog-pörög.
Angyalt játsszon vagy ördögöt?
Kényes dáma, szelíd lány?
Zöld, fűgyűrű az ujján.
Vidám vadóc. Apró szeplők.
Komollyá kéne lenni.
Divatos gönc, ruhák, cipők...
dögös kell, szép és szexi.
Növő szeszély, csupa titok,
árulkodók a szemek.
Tesztek, próbák, szinapszisok.
Napsziget és jéghegyek.
Kedves napló... szív a margón.
Tépett fecnik lent a padlón.
Papírzsepi, sok csoki.
Át és átírt LoveStory.
Lakberendez és igazgat,
anyává érik a nő.
Nevel, tanít, ringat, altat.
s közben rohan az idő.
Elhanyagolt, kócos tincsek.
Megoldja egy hajgumi.
Innen-onnan hasznos tippek,
el sem lehet rontani.
A cipője sarka bánja,
egyensúlyoz kicsi lánya.
Megérti a lényeget,
emléket gyűjt,képeket.
Szelídszemű, néha morcos,
az öreg hölgy bottal jár.
Azt mondják rá, hogy hóbortos.
Százszor mesélt régi nyár...
Mosolyogja unokája:
ugyan nagyi, ősz van már!
Puszit nyom a homlokára,
ölelése velejár.
Felsóhajt a tükör fölött.
Pókhálós lett? Összetörött?
A fiókban sok-sok kép...
volt egy kislány... egyszer rég.
