A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
Marionett sóhaj
A mű forog szokott tengelye körül.
Életre kelnék... hát nyújtózkodom.
Szabályok-köztben létezem eszközül,
egy síró, nevető báb. Zsinóron.
A Zsinegem kutyulják ott legfelül,
így, itt lent gubancokkal bajlódom.
Küzdelmem mondják a "mennybe emelne..."
Egy "boldog" közhely nekem elég lenne.
Jól beosztanám valamilyen módon,
míg van e test... egyszer összetörök.
Tömném a perselyt, hogy éltem, látszódjon,
de lyukas, elfolyik. Elgőzölög?
Nem látom cseppjeit, s folyton aggódom,
mert nem áldás az, ami rám csöpög.
"Ki, mit érdemel" sorsom szűk keretben.
Több szálon lógok... de tán rossz kezekben.
