A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
Amíg angyalt rajzolok...
Mikor a kék átmegy szürkébe,
s kellene a trére egy angyal...
A kezem, lábam mozdul érte,
nyáron, ősszel, télen, tavasszal.
Jóban, rosszban s nem az égre.
Hóban, homokban terepasztal.
Rögökhöz kötött szárnyalásom,
csak szeplő a hibátlanságon.
Mi is hiányzik...? Holdfény kéne...?
Úgy szoborszerűn, ezüsthajjal...
felcsiszolt, kőszerű izékre
hasonlíthatnék zárt ajkakkal.
Élrevasalt hit peremszélre,
a szélbe kiáltott szavakkal.
Nézd! Nyomot hagyok, amíg játszom.
Nyit-zár, nyit-zár... kipróbálom.
