A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
Egy vers vagyok
Élő vers vagyok, amit nem én kezdtem el.
Az első jel anyám szíve alatt fakadt.
Félig sajátja volt, amíg ki nem szakadt,
de boldogan adta... tudta, jóra nevel.
Szavakat válogatott. A legszebbeket
megélni adta, s míg álmaim ringatta,
kuszaságaimat ránctalanítgatta.
"Így van ez jól..." Óvta versét, a gyermeket.
Élem... érek és változom. Változtatok.
Keresem önmagam a közhelyek között,
döntenem kellene, hogy szétszórt vagy kötött
forma... vakmerők kellenének, s szabadok.
Élem... nem mozdulok és mégis rohanok.
Még tart a pörgés... harsányan ritmustalan,
ahol csak az idő múlása zajtalan.
Nincsen semmim, amit elpazarolhatok.
Tudom, hogy milyen... tökéletes perceim
lüktetés hallgatom, úgy vigyáznám őket.
Míg zárt verseket gyászolok, elmenőket,
imádkozom, de maradnak félelmeim.
Megrémít, ha elveszik a ritmus, a rím,
s nem akadok rá, bár kitartón keresem.
A csend hosszúsága... nem mindet szeretem.
Hol fájdalom az ütem, szünetjel a kín.
Élem még versem, bár ki tudja, ki írja.
Isten, sors? Talány, hogy mennyi, meddig terjed,
de gyűlnek a sorok, soha le nem jegyzett,
hosszún tarka-barka, sosem volt papírra.
