A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
Csécsei út
Áldás
Szelíd lankák, kéklő hegyek,
mint egy alvó kisgyermeket,
kis falumat úgy őrzitek,
Szuha-menti, szép völgyemet.
Ezüst galamb kék mezőben
ekevason pihenőben.
Korona a feje fölött,
zöld levél a rubin között.
Csécsei út... fák, virágok,
magyar e föld, ahol járok.
Súgom szélnek a rózsáknak,
itt még mindig hazavárnak.
Nevess reám, könnyet ne ejts,
búdat űzi Kéknefelejcs.
Kor nem számít, dalolj velünk,
érjen össze szívünk, kezünk.
Őseinkről dalolt anyám,
úgy ringatott el hajdanán.
"Hagyaték ez!" mondta apám,
"Ez az otthon, ez a hazám!"
Kastélykerti büszke tölgyek
vén tanúi nemes földnek.
Mesélnek a nagyvilágnak
vihar tépte, törött ágak.
Csécsei út... fák, virágok,
magyar e föld, ahol járok.
Súgom szélnek, a rózsáknak,
itt még mindig hazavárnak.
Nevess reám, könnyet ne ejts,
búdat űzi Kéknefelejcs.
Kor nem számít, dalolj velünk,
érjen össze szívünk, kezünk.
Kicsiny házon gólyafészek,
kik elmennek, visszatérnek.
Legyen áldás e szép tájon,
családon és minden házon.
Harang kondul... imára hív.
Istenhez szól a magyar szív.
Tiszta fohász, fehér oltár,
őszintén zengjen a zsoltár.
Csécsei út... fák, virágok,
magyar e föld, ahol járok.
Súgom szélnek a rózsáknak,
itt még mindig hazavárnak.
Nevess reám, könnyet ne ejts,
búdat űzi Kéknefelejcs.
Kor nem számít, dalolj velünk.
érjen össze szívünk, kezünk.
