A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
A pokol vihara
Fuldoklók otthona... elröpül a madár,
messzire űzi a fegyverek zaja.
A pokol vihara, hol nincs látóhatár,
ahol égig ér az élők sikolya.
Mennyit ér az élet? Csak úgy eltapossák.
Halált-osztó Istent játszik az ember,
aki elfordul, hol holtak testét mossák
vérrel kevert könnyek s fájdalomtenger.
Csonkolt sorsok gyásza térdeplő imákban.
Égő hús szaga... Bűnös volt, ártatlan?
Nincsen irgalom e kegyetlen világban?
Örök ez a seb, örök beforratlan?
Sajnálod a madarat, sérült a szárnya,
örülsz, hogy megpihen, hol kékül az ég.
Örülsz, ha rátalál egy békésebb tájra.
Talán egyszer hallod énekelni még...
