A Ilona Zagyi Gáborné felhasználó összes verse >>>
Mert élni akar...
-
Lombos már az erdő, olyan, mint egy festmény,
mint foltos, zöld kalap a vén földünk testén.
Kanyargós ösvény fut itt a hegyek alatt,
élet van a fák közt, élet avar alatt.
Kék turista jelzés jelenik meg itt-ott,
csalán és az indák nevelgetnek titkot.
Benőtte a fű az egykor volt szőnyeget,
vadvirág kukucskál, rések közt növöget.
Szúrós szeder ölel bejárati ajtót,
puha moha díszít törött mosdókagylót.
Vadkomló kúszik fel autó ülésre,
javítani próbál, van pár alkatrésze.
Esővízzel teltek éjjel a flakonok,
nem lesznek szomjasak őzek és muflonok.
Erdei iszalag csőben keres utat,
kéklő csillagának napfény irányt mutat.
Szöges deszka alól pislog a galóca,
gumikerékben ül erdei szamóca.
Vécécsészén pihen fáradt csigabiga,
szétnézett kicsit, de le is kell másznia.
Rátalált a szél egy cifra, fahintára,
nem tetszik a játék, nem tették a fára.
Hosszú völgyes részeken zacskókat kerget,
kabátujjba bújik majd rongyokat reptet.
Megtelt már földdel a sok konzerves doboz,
egy csorba bögrében szarvasbogár motoz.
A kis ezerjófű tisztáson kesereg,
takarja a napot egy bicikli nyereg.
Új hangyaboly készül, szorgosak a hangyák,
ellepték a régit félig rohadt hagymák.
Gyűlik a kacat, mérgek vén földünk testén,
lombos már az erdő, olyan, mint egy festmény.
-
