A Ónody Lajos Zoltán felhasználó összes verse >>>
Utolsó reggel
Lám, eljött hát az utolsó reggel
Nekem a nap már sosem kell fel
Meglátom estére az árnyék világot
Azt hiszem új otthonra találok
A földi létem véget ért hamar
Marasztalni már nem tudtak sokan
Csak egy szív hangját halhatnám meg
De ez a szív csendes, és kőkemény lett
E kemény szív a szerelmemé
Életem egyetlen értelméjé
Nem szól hozzám, már másért dobog
Kegyetlen a sors, már nem harcolok.
Küzdöttem én, de megtiltotta
És én nem bántanám őt soha
Bántás neki ha arra kérem, maradjon
Ne dobjon el magától, el ne taszítson
De ezt ő már nem hallja meg
Szívem kiáltása sem hatja meg
Süket lett e földi zajra,
csak a saját szívét hallja.
A szemem épp, de a szívem vakká lett
Nem látom már a segítő kezeket
Pedig nyúl felém sok segítő kar
De létem átcsúszik, menni akar
Érzem szemem lecsukódik
Testem, s lelkem megnyugodik
Már hívnak. Talán várnak is
Szeretteim, kik előttem jártak itt
Ez az út, ahol annyian jártak már előttem
számuk sincs, vagy talán végtelen
És jönnek utánam mindnyian
Kik még az életben hisznek, nem a valóban
Elindulok hát.
Odaát talán egy jobb lét vár...
E világban már csak egyet kérhetek
Bocsássatok meg nekem ha tehetitek.
OLZ
1967-2016
