A Ónody Lajos Zoltán felhasználó összes verse >>>
Bohóc
Mint bohóc, állok a szinpad közepén
Fájdalomtól sírok, de mégis nevetek én.
Álmomból zokogva ébredek
Engem hagytak el,
a fájdalomtól én szenvedek
Némaságra ítélt a szeretett
Nem szólhatok,
így nem bántok senkit meg.
Nem adhatok hangot a bánatnak
Ordithatnék, de senki nem hallhat.
Fülüket mind befogták, lelküket is takarják
Kegyelem nem jár a vesztesnek!
Egy új lehetőséget sem érdemlek
Hiába kezdeném az életem újra meg újra
Szerelmem szava mindig fülemben szólna.
Nem mindig voltam boldog melletted
A bohóc ezt is kacagva hallgatja meg
A bohóc álarca mögött viszont én vagyok
Kacagás helyett egész lényemben zokogok.
A szememből indul, de szívemből ered
Az arcomon gördül, de lelkemre csepeg
OLZ
2016 Junius 5
