A Ónody Lajos Zoltán felhasználó összes verse >>>
Gondolat
Szerettem akit nem lehet.
Szerettem aki mást szeret.
Szerettem ki megsebzte életem.
Már nem élek, csupán létezem.
Létezem én, de létezni elég?
Én csak létezem, mikor élhetnék.
Elteltek a napok, hetek, évek,
Elszállt felettem lassan az élet.
Ahogy öregszem nagyobb lett a szívem.
De a nagyobb szívemből hiányzik az élet.
A boldogságot én már hiába várom.
Szívedet örökre a szívembe zárom.
Szeretlek, mert a szeretet az élet.
Szeretlek, és talán nem hiába élek.
Szeress kicsit te is, csak arra kérlek.
Mert a létezésből így lesz újra élet.
OLZ
2016 Április 29
(Mira szerzeményének tovább gondolása)
