A Ónody Lajos Zoltán felhasználó összes verse >>>
Reggel
A reggel mindig lassan éled
Keserű lelkem visszatér.
Az álom gyorsan tovaszáll
Eszembejút, hogy nem vagy már.
Máshol éled az életed.
Másról álmodsz, talán szépeket,
Más karjában ér a reggel
A szíved már másért ver.
Hibáztam és most bünhődöm.
A fájdalmas éjjel a bűntetés.
De a kín minden reggel
méltatlanul nagy szenvedés.
Nem tettem én egyebet
Csak csendben szerettelek,
Nem tudtam én, hogy a szerelmem
a lelkedet, halkan nem érinti meg.
Most már kiáltanám a világnak,
de elkéstem, a szívedet bezártad.
Könyörögnék, hogy légy velem,
De szeretlek, ezért ezt nem teszem.
Bánatommal magamra maradok,
Nem segíthetnek a barátok
Nem segíthet senki sem
Én okoztam, elismerem.
De, hogy erről ki tehet?
Lesütöd majd gyakran a szemed
Vagy becsapod magad, s másokat
Én ezt nem tettem, én ezt nem mondtam
Mégis megtennék én bármit érted
Vissza hozznám az elmúlt évet
De amit te kérsz, nem tehetem meg
Nem tehetem, hogy ne szeresselek.
OLZ
2016 Junius 6
