A Ónody Lajos Zoltán felhasználó összes verse >>>
Vakság
Vak lettem, vakká tett az élet.
Nem láttam, hogy szenvedsz,
míg mások boldogan élnek.
Nem láttam, hogy szerelmed lángja idővel kiégett.
Azt hittem elég lesz, hogy én szeretlek téged.
A szerelem illúzió, egy illanó álom,
melyben csak a magam vágyait látom.
Vágyam a múltra, az elmúlt időre,
Mikor fiatalságunk heve gondjaink elsöpörte.
Mikor a szerelmed szívem ostromolta
Azt hittem ez a nap nem jöhet el soha.
Szemem már felnyílt és mindent látok
Máshogy látom már a világot
Látom, hogy szívedet már másnak adtad
Míg az én szívemet földbe tiportad
A látás fájdalma keserű átok
Kérném vissza a vakságot.
OLZ
2016 Május 10
