A Berta Csaba felhasználó összes verse >>>
Szirmot bontó napsugárban
Szirmot bontó napsugárban bámulom a kék eget,
Elköszönt a hosszú tél, a szép tavasz megérkezett.
Új ruhát ad gyermekére gondosan a jó szülő,
Erdőt-mezőt kiszínezve fut tovább a vén idő.
Állj meg, idő. Nem tart soká, neked csak egy pillanat,
A mai tettünk holnap már csak emlék lesz, mi megmarad.
Hintsd szirommal lépted nyomán hegyeket, a völgyeket,
Virágeső áldásával köszöntsük a hölgyeket.
Hálacsókod ott ragyogjon a bűbájos arcokon,
Legyen boldog minden hölgy a nemzetközi nőnapon.
S ha továbbindulsz, te vén idő, s morzsolod az éveket,
Lágy szellővel súgd fülükbe, hogy köszönjük az életet.
Hisz nő nélkül az élet csak hamis ígéret.
Soraitól fosztott vers, pársoros idézet.
Reszkető magány, mely lélekből fakadó,
Haldokló virág, kínok közt hervadó.
Félretett étel félkész és íztelen,
Kifosztott bánya, mely meddő és kincstelen,
Csak rohanó idő, szüntelen lázadás,
Bölcsőtől a sírig fájdalmas álmodás.
