A Berta Csaba felhasználó összes verse >>>
Kicsi falum templomtornya
Kicsi falum templomtornyát sűrű erdő takarja.
Nem hallhatja szép harangját az, ki éppen akarja.
Dombjainak katlanában szépsége rákövesült.
Hosszú évek százaiban dicsőségbe ékesült.
Áldd meg ezt a kicsi falut, kérlek, édes istenem.
Adj hitet az elesettnek, ki magányos és nincstelen.
Legyen termő ősi földje, mezeje és erdeje,
Ki szorgalommal megműveli, állj mellé és légy vele.
Legyen erős, tisztességes minden dolgos két tenyér,
S kerüljön az asztalukra mindennapi friss kenyér.
Ki életet ad gyermekének, s figyeli az óhaját,
Óvd meg őt a betegségtől, s áldj meg minden jó anyát.
A nagyszülőnek, ki várva várja a hazatérő unokát,
Csókold fáradt homlokára az égbolt legszebb csillagát.
Hadd ragyogjon fényességben féltve óvó két szeme,
Ne könny legyen ráncos arcán fájón viselt ékszere.
S ha megtetted hát, jó istenem, azt, amire kértelek,
Utoljára áldd meg nekem azt a csodás kegyhelyet.
Hol csendben nyugszik annyi emlék, rokon szülő, jó barát,
Mindenkinek áldd meg, atyám, mennyei szent otthonát.
