A Ódor Bendegúz felhasználó összes verse >>>
Hozzátok szól
Ereimben folyó élet vizével festem,
testem falára utolsó óráim imáit.
Gondjaim viharvert kabátját,
s annak fura alakját,
két kézzel szorítom,
s csak halk sóhajjal kiáltom:
Én volnék,minden élő délibáb réme,
s minden halott remény éltetője.
Én volnék,ki elmossa múltad,
s ki építi utad.
Én volnék,e lét csupasz hullája,
s minden halott ura.
Én volnék,e Föld kék ege,
s megannyi érzelem ereje.
Én volnék,minden villám fénye,
s minden zseni elméje.
Én volnék,ki sosem lehetek,
s ki sosincs veletek.
Szűz lelkek keblére helyezvén,
e hosszú út fáradalmait,
s ez,mit tennék utoljára:
Könnyek tükrébe pillantva,
gyászos ködbe elillanva,
mondanék imát értetek.
