A Szenti Henrik felhasználó összes verse >>>
Remény
Lelkem hajló ága hullaltja levelét, a föld melyből kinőtt nem táplálja rég.
Csak egy halvány napsugár mit szürke felhő takar, nem jut el hozzám fénye mit ágam úgy akar.
Hűvös magányos éjjelen fujdogál a szél, kérdezi a holdat hol van most a fény?
Borús az ég a föld megremeg, lehajlo ágam már rég meg repedt.
Tél van nagyon fázom már, mondd édes hold hol van most a napsugár?
Ha el jut hozzám e csodálatos napsugár, ágam felkel s zöldel egy életen át.
