A rebecca felhasználó összes verse >>>
A Nagy Világban Sok Ember Közt Te!
A világ körforgása ,
az élet elmúlása.
Látom kezed remeg,
s szavad hebeg..
Arcodon a ráncok kiültek
mint az élet nehézségei,
de én így szeretlek,
s soha nem feledlek.
Mikor meséled , s felidézed
régi emlékeid, s jelképeid,
...én boldogan hallgatom
" - Mesélj még akarom!"
S hidd el...
Unokák serege,
s szeretet fellege vesz körül.
S az élet mint a vágány,
néha véget nem érő, halovány.
s az utunk egyenes,
s néha két sín találkozik...
s egy lesz a végtelennel.
S soha nem vesztünk:
emlékeket, térképeket.
Utunk egy, egy a boldogságig.
...
S szükségem van egy őrangyalra,
ki a sötétben fényt vetít a falra.
Ki ha sírok ,
vagy semmit sem bírok...
Szárnyaival könnyeim feltörli...
S a vágányunk végén egy zászló lobog:
"A szív helyett az akarat dobog "
