A Bakos Mónika felhasználó összes verse >>>
Ketten, egyek
Voltál te, és voltam én, mint két elhajló szomorúfűz.
Voltál te, a parázs, voltam én a szén, majd' kialvó tűz.
Vagy te, a minden, vagyok én, a semmi, szénakazalban egy tű.
Vagy te, akit kerestem, vagyok én, akit szeretnél s ahhoz hű.
Vagy te, a szememben csillogás, vagyok én a szádon mosoly,
Vagyunk mi egy boldogság, ugyanazon a napon.
Vagyunk két szép fűzfa, egymás árnyékában,
Vagyunk mi, lángoló tűz a nagy pusztaságban,
Vagyunk mi szitakötők egy örökös napban,
Vagyunk mi, egy érzés, a nagy világban.
