A Bakos Mónika felhasználó összes verse >>>
Szerelem
Veled teljesen másképp volt, mint eddig bárkivel.
Nem hittem volna, hogy eddig jutunk a sok év korkülönbséggel.
Eddig érzésből írtam, de most már fejből,
Sajnos nem tudok írni, a fejemben lévő sok szennytől.
Természetesen boldog vagyok, ha veled lehetek,
Bár akkor is hiányzol, ha melletted fekszem le.
Fura dolog ez nálam, mért is lenne könnyű,
Hisz én is az vagyok, és ez néha szörnyű.
De most, hogy a szemedbe nézek,
Megzabálnálak, Édes, mint a mézet,
Hisz egész másképp látok már mindent,
Még mindig vannak hibáim, kicsit innen
Ijesztő is lehet neked, de ne félj, nem kell,
Egyszer rendbe jön minden, hidd el.
Azt, hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is,
Méltóképpen hangoztatnám, reggel is, este is,
A mindenkori szépet, amit tőled kaptam, mikor megismertelek
Nem volt előtte boldogabb perc, nem volt nekem semmim sem,
Semmim, még csak rám nem néztél, még csak meg nem öleltél,
Még csak örökre be nem vésted magad a szívembe, a kötelék,
Ami irántad alakult ki, teljesen megmagyarázhatatlan számodra,
De teljesen érthető, örömmel teli és néha aggasztó számomra,
Most éjfél van, az éj rideg és szomorú,
gyászosra hanyatlik az égi ború,
Jőj, kedves örülni az éjbe velem,
Hisz ébren maga van, csak az egy szerelem.
