A Bakos Mónika felhasználó összes verse >>>
Szeretném
Egy újabb nap, egy újabb szürkeség az életemben,
egy újabb meg nem értett gyerek a rengetegben,
lesz-e valaha nyár, vagy csak én gondolom úgy,
hogy nekem ez kijár, lesz olyan, hogy nem leszek szomorú,
vagy a bánat kísér utamon, mint koszorú fonja körbe a szívem,
fojtogatva örökké, mint egy rossz álom, amiből nem ébredek, így nem.
A tüske ott marad az ember szívében, hiába is vársz mást tőlem,
napról napra élek, mégsem adom fel, mindig megyek mereven előre,
ha kell, bár szeretném feladni, talán majd egyszer, most várok a csodára,
ha eljön megfelelően köszönthessem, tudom, hogy mindennek van ára,
mégis néha jobb szeretném, ha a dolgoknak nem lenne határa, szabadon
kószálni mindenfelé, egyedül vagy kettesben, csak így maradjon.
Még emlékszem az első szavakra, az életemet mentették meg a sívárságtól,
ma meg már csak emlék az egész, ha meg rá gondolok, sírok, attól az órától,
mikor vége lett mindennek, belefáradtam az életbe, búcsúznék, de nem lehet,
ami valaha késett, az attól még sosem múlt el, de eljön az idő, mikor elmegyek...
Szeretném szeretni, szabadon, mindent feledni...
Szeretnék nevetni szavakon, kincsem szerezni...
Szeretném szeretni, szívből, szomorúságom feledni...
Szeretnék újra élni veled, mindent felfedezni...
