Connect with us

Megosztott versek

A Bakos Mónika felhasználó összes verse >>>



Jelen és múlt

Tudtam, hogy el fogsz menni, bár nem akartam elhinni
Hiába kértelek, hogy maradj, nem tudtalak visszatartani,
Azt mondtad, nem vettem figyelembe az érzéseidet,
És éppen ezért, te sem vetted figyelembe a kéréseimet.
Még ma is egy angyal suttogja a nevedet halkan,
hiába a sok könny, sok szenvedés, az van,
hogy ma sem jöttél vissza, ma sem írtál, ma
sem hallottam a hangodat, ma is árva maradtam.
Hiányzol még, nagyon is, csak nézek ki az ablakon,
és most is azon gondolkozom, hogy lesz-e olyan alkalom,
amikor minden a régi lesz, minden jó lesz, és semmi sem bánt,
sem én téged, te sem engem, ha a bánat kilométerekre tölünk elvált,
a pillangók újra visszatérnek, szeretlepkék nélkül, de boldogan.
Boldogan, egy más világban, mert neked itt nem járhat a korona,
bár a szívem egy részének a királya mindig te leszel, mert csak Te
voltál mellettem, amikor senki más, te segítettél át a bajon, csak te.
Ha a szívem újra egy egész lesz majd, semmi szilánk vagy seb,
nem egy elhalt hús darab vagy épp kő marad, jég sem lesz
belőle, na majd akkor talán képes leszek nem meghalni
minden egyes nap, amikor tudom, hogy te nem vagy itt.

Nem vagyok holmi politikus, hogy hazudjak neked,
a közhelyet sem szeretném lelőni, de jó volt veled,
sosem értettél meg engem, de most már mindegy,
azért még válaszokat szeretnék kapni tőled, Szívem,
nem menekülhetsz előlem, hiába is akarnál, nem tudsz,
egy idő után meg szerintem jobb is, ha nem futsz.
Ez megtörtént, te megtetted, a hitemet is elvetted,
minden tönkre ment, minden elveszett, a múltat eltemetted,
de nem számít már többé, mással vagyok boldog,
ha néha visszatekintettem a múltra, mégis rossz volt,
hagynám múltat, felednem kéne, és tudom, semmit nem érne
mégis megteszem, élek anélkül, hogy gondolkodnék, és mégsem.
Valóban boldog vagyok, vagy csak egy elvárt szerepet játszok?
Nem tudom, majd egyszer rájövök, de addig csak nézek és állok,
képzeletemben élek, de félek, mindig félek, hogy amíg élek,
egy egész életen keresztül, csak én leszek a veszélyes.
De ha visszanézek, nevetnem kell, csak egy vicc az egész,
pedig tudom, hogy a sok szép emléket elfelejteni nehéz,
most nyár van, egy traktor tetejéről nézegetem a felhőket,
miközben a szél viszi az elmémet, én meg nézem az engem szemlélőket.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top