A Bakos Mónika felhasználó összes verse >>>
Vége
Mi soha nem szóltunk másról,
Csak a kibaszott elvárásokról
Szólhattunk volna egy boldog párról,
De te nem akartál leakadni a témáról.
Sosem tudtál olyan nagyon szeretni,
Így hát most már tanulj meg feledni,
Tanulj meg, a felhők fölött repkedni,
Mert csak így tudod az életedet vezetni.
Nem tudom, hogy hiányzok-e vagy sem,
Csak legyél boldog végre nélkülem.
Ezt nem olyan nehéz teljesíteni remélem,
De biztos vagyok benne, hogy egyszer megélem.
Lehet fáj még minden, ami volt és
Be kellene szereznem egy új lélekdonort
Nehéz feledni, mi volt, mint a rossz bort,
De mégis megpróbálom, mert itt a vége, pont.
Mért nem hagyod feledni a múltat?
Itt nincs happy end, csak az élet göröngyös útja.
Olyan vagy, mint a vakond, ki a földet feltúrja,
Csak éppen te az emlékeimet lököd fel újra.
Ez van, hibáztál, megtörtént, menj tovább
Semmit sem akarok jobban, csak hogy lépj tovább.
Nem lesz jó, ha kapálózol, mert ez egy mély mocsár,
Tedd meg az óvintézkedéseket, és menj, ó menj már.
Utad végén nem fog számítani, hogy hogy éltél,
Csak az, hogy hogyan élted meg, amit kértél.
Megtetted, jó volt, talán helyesen is cselekedtél,
Majd nézz vissza, mennyi sok mindent elértél.
Annyi mindent szeretnék neked még megköszönni,
De búcsúzóul csak ennyi: Don't Worry Be happy.
