A Bakos Mónika felhasználó összes verse >>>
Bukott Angyal
De ha már meg akarsz halni,
Saját kezűleg végezlek ki.
Ám ha szenvedsz, kérésed meg nem adatik,
S végezzenek veled a gyötrelem utolsó pillanatai.
S nézd csak, mégis életben maradsz,
Mert a halál útja felé lassan haladsz.
De nem is a halál ölelő karja téged addig be nem fogad,
Míg nem adod nekem talán a legfontosabbat, önmagad.
Hát ha ez meg van, a kérdés: én mit érek vele?
Ezt az egyet meg súghatom neked a sötétben, kedvesem:
Csókod tüzével párbajt vívok,
Felégetek mindent magam után,
De talán ezzel meg menthetlek, s így most..,
Most a halál kacsint reám bután.
Remélem e kérdésre meg találtad válaszod,
Mert ennél többet én sem mondhatok,
Talán annyit: bukott angyal vagyok.
S eztán következnek a sötét napok.
Keserű méz, ami túlontúl édes,
Ambrózia nektár, mi nekünk már méreg,
Forr a vérem, ahogy a tiéd is, mert éget,
Utolsó napunk jelélül vetünk éltünknek véget.
Bűnösök vagyunk, te, mert halni kívántál,
Én, mert megtettem volna azt, mit annyira akartál,
De ne bánkódj, mert egy csókkal alszunk örökre el,
s amint így végezzük, nem néz már ránk semmi rossz szemmel.
