A Váradi Krisztina felhasználó összes verse >>>
Lélekjelenés
Nagy víz morajlása hallik már messziről,
Sziklát törnek hullámai, magasra csapva föl,
Partra vet elsodródott emlékeket,
Tisztát vagy tisztátalant, neki semmit nem jelent.
Erős szél zúgását hallani messziről,
Recsegve-ropogva magával mindent elsöpör,
Csak az marad meg, mi bizton, szilárdan áll,
Érték vagy értéktelen, nála nincs megalkuvás.
Apró kis lángnyelvek fénylenek messziről,
Kettőzött segítség tüze jött el a mennyből,
Elküldte Isten, mint ígért szent pecsétet,
Hívőn vagy hitetlenül tőle nem menekülhetsz.
Szelíd, szép, fehér galamb száll messziről,
Békét hozó olajága minden ellenállást legyőz.
Megbocsátást hirdet, új élet kezdetét,
Korán vagy megkésetten, nem lesz korlát időjén.
Elmúlt idők története int messziről,
Ezért kérjük ma is együtt a késői esőt,
Egy akarattal előtted kiált a nép,
Feszülő hittel vár Eklézsiád új ébredést!
Nézzük feltűnik-e hit egén egy felhő?
Fürkésszük áldás cseppjei mikor törnek elő?
Áradjon hűs patak kiszáradt földeken!
Éledjen remény tüze hideg, sötét helyeken!
Duzzadjon folyóvá, melyben úszni lehet!
Töltsön be tátongó űrt, zord réseket kitöltve!
Tisztítsa meg, mit vétkeink pora belep!
Hozza elő, mit pokol fekete szennye temet!
Mossa fehérre szégyen skarlát betűjét!
Szenteljen meg egészen szívet, lelket, elmét!
Nagy víz morajlását halljuk már messziről,
Egy hittel vár az Eklézsia késői esőt,
Erős szél zúgását érezzük messziről,
Hisszük, hogy az ébredés hozzánk Lelkeddel eljött!
