A Váradi Krisztina felhasználó összes verse >>>
Bennem élsz tovább
Még emlékszem lázadó szívemre,
tiltakozó akaratfelhőmre,
mely eltakarta értelem sugarát,
s szerető féltésed ragyogó napját.
Még emlékszem viharzó szívemre,
záporozó könnyem esőjére,
mely elmosta az őszinteség útját,
a megbocsátó segítséged ajtaját.
Még emlékszem megtört életemre,
bezáródó érzésbörtönömre,
mely elvágta a terveim szalagját,
s elfogadó biztonságod korlátját.
De teltek az évek s én itt vagyok,
magamban ismerős képet látok.
Találok sok-sok felsejlő csodát,
emlék vásznamra festett édesanyát.
Mint tükörkép, jellemem integet,
szokások, szavak, ízek képe ez,
elevenné válsz gyermekem szemén át,
épp ilyen volt egykor az édesanyám.
A fénylő Nap féltő szeretete,
Kitárt ajtó vidám nevetése,
terveim útján védelmező korlát,
vigasz párnája szomorúság ágyán.
Még emlékszem gyermeki szívemre,
mélyről előtörő sóhajfelhőre;
hogy egyszer majd, ha én válok anyává,
bár olyan lennék, mint volt édesanyám!
