A Váradi Krisztina felhasználó összes verse >>>
Hányszor
Hányszor?
Ó, hányszor kérdezem magamtól!
Hányszor kell még,
hogy a sors nekem is változást hozzon,
hányszor kell meghalnom, hogy
újra éljek,
hányszor kell elvesznem, hogy
újra megkerüljek.
Hányszor kell elesnem, hogy
megtanuljak járni
és hányszor kell felállnom, hogy
megtanuljak várni?
Hányszor és hányszor…folyton csak kérdezem,
de kérdésemre eddig nem jött még felelet.
Hányszor tűnődöm el sötét éjszakán,
mikor tör át változás kemény szívem falán?
Hányszor kell tévednem, hogy
megtaláljam a jót,
hányszor kell bolyongni, hogy
irányom forduljon,
hányszor kell meghalni saját akaratnak,
hogy feltáruljon énem haldokló világomnak,
hányszor kell engedni, hogy
megnyerjek egy csatát,
hányszor kell veszteni, hogy
zengjem győzelem dalát!
Hányszor, ó, hányszor kell megbocsássak,
hogy számomra is jöjjön el,
a végső bocsánat?
Hányszor kell béke, a büszkeség helyett
és hányszor kell jóság ott, hol bosszú foglal helyet?
Hányszor, de, hányszor kiáltom:
Ne! Most már elég!
Nem bír többet a szív és nem bír többet az ész!
…aztán leroskadok és újból csak kérdezem;
Hányszor vágyom még letenni terhemet?
Hányszor lesz még könny,
fájdalom és bánat,
hányszor könyörgök még,
míg meghallod imámat?
Hányszor lesz még nap,
mikor lelkem porba hull,
s megértem, hogy új nap,
csak az éj után ragyog,
hogy új aratáshoz elhal a vetett mag,
s az új élet csak áldozatból fakad.
…és akkor, megértem.
Mindig, míg csak szívem dobban,
mindig, minden nap meg kell halnom magamnak!
Meg kell látnom az újat, a holnapot,
hogy bennem a ma, újjászülje a tegnapot!
És akkor,
ha már megértem, a lélek miről zenél,
akkor zengem én is, új élet énekét.
Hisz akkorra már bennem,
minden megváltozott,
s nem számít, hányszor játszom
újból a dallamot.
Meglátom, mit eddig sűrű köd takart,
hogy hányszor, de hányszor újrakezdtem a dalt.
Hányszor és hányszor kaptam újabb esélyt,
hányszor és hányszor emelt fel a remény,
hányszor és hányszor kaptam jót és szépet,
jobbat és többet, mint megérdemeltem!
Hányszor, ó, hányszor nem láttam, mit kellett,
pedig ott volt előttem, az új élet s új kezdet!
Most felemelem fejem és újra indulok
felállok a porból és megyek utamon,
mert látom már a célt, ott vár a végtelen…
Újra él a hit, minden lehetséges!
