A Pfeifer Péter felhasználó összes verse >>>
Vasárnap reggel
Ereszcsatornán lefolyó , pattogó vízcseppek hangja zeng fülem kagylójában , ahogy a cserebogár felfordult a konyha ajtójában , azóta hátán feküdve csápol a magasba . Csend uralkodik , a levegő hideg és sötétség bórítja be a tájat , amely beborít engem is . Feszültség izzó érzése hatol végig idegről idegre , belül az elméd utazik egy lakatlan szigetre . Szigetről szigetre menekülsz mert lerázod te a tébolyt , de a táj csak cikázik , beborult már rég óta az égbolt . Fájdalomról itt már szó sincsen , mert erre szó nincsen , csak a következő ajtó ahol nincs zár a kilincsen . Sziget vagy szoba , mindenki máshogy meg másba menekül , azt hiszed erős vagy és enyhül ...de csak saját magad vagy aki eltűr , vagy bármely döntésnek enyhül ...
