A Pfeifer Péter felhasználó összes verse >>>
Félelem
A félelem érzete számomra észrevétlen, kifinomult, lassan figyelmen kívüli,
szövetséget kötve magammal mozdulatlan, olyan rég óta már távolban.
Nem számoltam, sem követtem, már nem emlékszem csak pörögtem,
mint két félelem már mögöttem, vagy én magammal ennyit törődtem.
A félelem nem más mint egy ikerpár, a borzongató testvérek váltogatva,
az egész tested forró olajba, vagy éppen jeges tóban mártogatva.
Az egyik fivér maga a halál képességét, a másik az élet kegyes hazugságát,
használva hipnotizáló reakciók viharát, de egyben a túlélés tanulságát.
A halálfélelem először születésemkor nézett velem intenzív farkasszemet,
testvére ellen fordulva, az életfélelem háttérbe szorulva, felfalva, megölve.
Ironikus és szinte már komédia, hogy a halálfélelem először nem tragédia,
hanem születésem oka, észlelhetetlen érzések teljes tetőfoka.
Az életfélelem veszített, a halálfélelem kiérdemelte jogos győzelmét,
harsányan és büszkén uralkodó, a végső döntéshozatal ítélőbírója.
Az érzelmek és új ingerek felett ítélkező, akaratos tejhatalmú hadvezér,
gőgös és a tolerancia határaival felvágó, egyben alantos talpnyaló.
Az életfélelem először ifjabb koromban öltött komolyabb alakot,
testvérén lefaragott, a halálfélelem fivére folytonos győzelmet aratott.
Szembesülés vele, sorozatos zaklatása, teljesen más mint a halálfélelem,
ez olyan félelem attól, és olyasmitől, amelyről semmit sem tudok.
Az életfélelem örökös követő, hipnózisba ringató, a színjáték mestere,
az intellektuálisan és egyben fizikailag is bántalmazó szadista zseni.
Valóságos térhódítása a kényelem, a szerelem érdekházasság kötője,
a lustaság felkarolója, az önbecsülés rombolója vagy hazug építőeleme.
Csak azért változtatok életemen, mert mélyen magamban tudom,
nagyon szeretnék maradni, szinte szerelem és mámor ott ahol vagyok.
De ha maradok, időről időre, lépcsőfokról lépcsőfokra, meghalok,
életfélelem és halálfélelem harca megszűnik, és egységet alkotnak ellenem.
A félelem érzete számomra észrevétlen, kifinomult, lassan figyelmen kívüli,
szövetséget kötve magammal mozdulatlan, olyan rég óta már távolban.
Nem számoltam, sem követtem, már nem emlékszem csak pörögtem,
mint két félelmet már jól ismerem, ezért érdekből a hitvesem…
