A Gehl Gábor felhasználó összes verse >>>
Póker Világ
Keresgélünk, tapogatunk,
mit sem lelünk a nagy réten,
magas égben, nincsen adunk,
rossz a lapunk, a sötétben
nagyon félünk, hol a lámpa,
ki hoz már fényt, van-e okos,
merész legény, aki látja,
tizenötre jön egy hatos,
húzz rá bátran!
Lótunk, futunk
városszerte, kapargatunk.
Akár milyen kátyús utunk,
kerülgetjük csak, haladunk,
valahová majd eljutunk,
kiszámítjuk, mennyi annyi,
szégyelljük ha jó a szívünk
s másiknak is jut kalapnyi,
ha nekünk már volt mit vinnünk.
Csak maradjunk mi legbelül,
mindegy milyen is a rendszer,
mert jaj annak, ki kikerül,
bánhatja sorsát ezerszer.
Tragédia a lecsúszás,
nincsen háló, nincs irgalom,
minden szegény kicsit leprás,
társadalmi szemét-halom,
teher és nyűg.
Ne nézz oda,
mit tudsz tenni, rajta múlott,
nem dolgozik, nem is csoda,
neked megvan a slusszkulcsod
(még) összkomfort s meleg szoba,
hitelkártya – ez különbség!
Ha nem érint, bölcs a döntés
és nem fontos hol a többség –
munkád hasznos időtöltés.
Mond, az élet ennyi lenne,
ez a folyton lóti-futi
és a bukás nagy félelme,
mert az élet tiszta lutri?
Bölcsek, hitek, nagy ideák –
aztán tesszük, ahogy tudjuk.
Holnap mögé senki se lát,
szegényeknek nincsen múltjuk,
póker világ.
Egyszer talán
az új ember új világot
új időknek új hajnalán,
ha már ezer csodát gyártott,
újat teremt. Lesz ott ahány
ember, annyi dús teríték,
beszélgetnek, mosolyognak –
szép is lenne, erre innék,
egyszer tán, ha nem is holnap.
