A Gehl Gábor felhasználó összes verse >>>
Krisztus a keresztfán
Mikor a kiáltás kiszakadt belőlem,
mikor körülvettek s Isten is elhagyott,
rám szólt a zord idő, azt mondta nem vagyok,
készültem rá, ember-sorsomat betöltsem.
Hordoztam számos, szép boldogító eszmét,
de haszna csak kenyérnek és jó halnak van
s néha cirkusz kell, minden más haszontalan
s ha most prófétálnék, biztos zokon vennék.
Minek a szabadság, ha nincs hozzá pénzem,
ha kétes jövőért aggódok szüntelen,
békés gyümölcsfáim hiába ültetem,
csodás világunkat csak képernyőn nézem?
Elsötétült a nap, az égbolt megrepedt,
meghalt az igazság, nincs, nem is lesz soha,
érdemtelen rá, mert az ember ostoba,
nem lesz új kísérlet sem – elvégeztetett!
