A Rézműves Liliána felhasználó összes verse >>>
Az idők végén
Az élet hintáján mind egyedül ülünk,
A láncokat a csend mozgatja.
Erőnk nincsen, lelkünk elhagyott,
Kezünk ráncos, az idő elkapott
Hintánk ócska, alig él,
— Akárcsak mi.
Rózsáink elhervadtak,
A fagyban egybefagytak,
Szívünk nehéz lett ekevasnak..
Valahol van egy csodálatos hely,
hol fákat látunk, Napot, s rózsákat virágozni.
— Szétszakadt lényünk az idők végén is képes álmodni..
