A magesz88 felhasználó összes verse >>>
Jégbe fagyva
Lángol a lélek,
lángol az élet,
Mint égbe röppenő gondolatok
vörös parázsa.
Ott fenn a magasban,
egy angyal áll mozdulatlan,
néz a világra, bogarak erdejébe,
zizegő térképre.
Csend.
Minden megfagyott.
Minden, ezen a sűrű,
érthetetlen papíron csak áll
meredten.
S lelket kiszorítva lett
élvezet és élet egy.
Hiába az arany mindent megfojtó
tömege, hiába a magány...
Csönd nélkül mit ér?
A bogarak már nem hallják
az angyal szavát.
"Csak szeretni, szeretni s ezt nem feledni!"
Már nem lángol a lélek,
megállt az élet.
S mégis így élünk:
jégbe fagyva.
