Connect with us

Megosztott versek

A Varga István felhasználó összes verse >>>



Kurucok

I

Szegény hajdú, mivé lettél!
Mit két karoddal szereztél,
Kiváltságod nyírják már.
Nincs Bocskai a hős király.

Szegény hajdú telepedtél.
Házad, kerted, vagyonod,
Nemesi rangod mit sem ér.
A labanc téged is prédál.

Lovas hajdú a Hernád-völgyben.
Rákóczi alatt te szolgálsz.
Hiába várod Thököly Imrét,
Megvénült, nem jön már.

1690-ben taksát fizetsz, aranyat.
A robotból, jobbágysorból váltanád ki magadat.
De a német rabol, pusztít,
Templomot is gyújtogat.

Beköltözik a házadba,
Megissza a borodat,
Meggyalázza asszonyod,
S megüti az arcodat.

Taktaharkány, Taktaszada
Mind a Tokajhegyalja
Zúgolódik, öklét rázza,
Thököly gyere haza!

1697 nyarának egy hajnalán
A végardói bírónál betelt a pohár.
Fegyverhez nyúl, sereget gyüjt,
Jönnek már a kurucok!

Tokaji Ferenc táborában gyűlik a sok nép.
Hajdú, jobbágy, szegénylegény
Bottal, kaszával is harcolna,
Tokaj, Patak váraiba bevonulna.

Meg is nyílnak a várkapuk,
Huszárok szalutálnak.
Magyar huszár, magyar hajdú
A felkelőknek lovassága.

Innét messzebb még egy vár van:
Az ónodi Czudar porta.
Annak is német a bitorlója.
Indul a sereg, vállra vetve a kasza.

Harangodi szép zöld síkon,
Bőcs mellett hajnaltájt,
Oroszlán szívvel, rongyosan
Vérét adja a szabadság.

1697 július hatodikán
Tokaji és Kövér Ferenc
Megállítja századát.
Ott áll e maroknyi nép, s a halál.




Harangodi bús nagy mező.
Felállnak a hadsorok.
Számba veszik a sok zsellért,
Keveslik a hadnagyok.

De szemben már az ellen sorjáz,
Puskás, gyalog, kardos svadronok.
Harchoz szokott regruták,
Egyenruhás zord bakák.

Háromszáz veterán hatszáz zsellérrel szemben áll.
Középen gyalogság, két szélen lovasok.
De jaj, már késő! Jönnek még labancok.
Ritschan vezette századok.

A felkelők támadása
Oly erős és heves,
Hátrálnak az osztrák sorok,
A középhad megremeg.

De jobbszárnyról lovasság jő,
Páncélos, dzsidás csapat.
Felmenti a gyaloghadat,
Szétveri a parasztokat.

Négyszázan hulltak a halálba,
A nap még delet sem ért.
Gyászruhába bújt a végzet,
S életük adták hazájukért.

E reggelen piroslott a mező,
Magyar vértől lett nemes.
Ki itt halt, szabadon halt,
Élni e napért volt érdemes.

II.


Majd jött Rákóczi!
Pro libertate!- Csillogtak a fokosok.
Tárogató szólt a tűznél,
S rohamra indultak a talpasok.

Kuruc lovas, kuruc gyalog,
Rákóczi Ferenc a fejedelem!
Tűnő vágy, pillanat e pár év,
Sasok győztek a sólymok felett.

Rodostóban halt a férfi,
Maradt német szó, éjhomály,
S mint ki szánalmát is félti,
Lehunyta szemét a turulmadár.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top