Connect with us

Megosztott versek

A Varga István felhasználó összes verse >>>



Suttogás

Álmosan pislant, szenderül
Utolsó fény a térben, hol élek.
Veremvilágom, nagyon félek.

Gyertyatűz, láng szívemben.
Melegszem, megmelegszem.
Már nem bánt árnylidérc,
A sarokban megfér cipőmmel.

Tűnődöm. Álmaim útvesztőkbe
Rohanva szabdalják életem.
Lelkem kóborol, s énekli a csend himnuszát.
Hozza-viszi kétségeim üzenetét.

Tegnap rozsdás levelek között jártam.
/ Suttogás fülemben. /
Hajam cibálta a szél.
/ Suttogás fülemben. /

Szügyig ért a sár, a víz,
/ Suttogás fülemben. /
Bátorságom szétszakadt.
/ Maradt a bíbor láng. /



Borzongat a gondolat.
Kérdések tusakodnak,
Fenekednek agyamban.
Ijesztőn magányos halmazok.

Ezerarcú angyal a prímás
Lelkem ördögi táncán.
Kapukon innen még áll a bál,
Odaáthoz kell a kulcs.

Siratom magam,
Ahogy a felhőkből
Az omladozó falakra
A mocskos eső hull.

A mindenség szótlan.
/ Bolyongok még mindig. /
Erőm elhagyott.
/ Bolyongok még mindig. /

Csak ülök és félek.
/ Bolyongok még mindig. /
Mint egy céltalan árva.
Föl kell kelnem a földről.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top