A Nyakó Attila felhasználó összes verse >>>
Én ott vagyok
Én ott vagyok magyar, hol magyarnak kell lennem,
gyakran kétségek közt, néha önfeledten,
nem írom magamra, nem kürtölöm széjjel,
nehéz az ébrenlét, de reményt hoz az éjjel.
Én ott vagyok magyar, hol szürke hétköznapok
követik csak egymást, mégis mindig kapok
új erőt reggelre, ebből építkezem,
legtöbbször légvárat - már nem rágódom ezen.
Én ott vagyok magyar, hol ünnepek sincsenek,
nem vállalnak már fel minket az istenek.
Vajon ez erény-e, vagy a büntetésem?
Nem változtat rajtam szívátültetés sem.
Én ott vagyok magyar, hol nevetni is lehet,
öngúnyból varrt gúnyám holmi népviselet.
Ezt hordom többnyire, ha kell, foltozgatom,
most is ebben írom keserédes dalom.
Én ott vagyok magyar, hol naponta emelvényt
ácsolnak valahol, de nem aggatok jelvényt,
nem hat rám széljárás, s az aktuális égtáj,
ha kérdeznéd, a mottóm: ne menetelj, sétálj!
