A Pogány Adrienn felhasználó összes verse >>>
Üvöltő szelek
Nincs szárnyad és mégis repülsz,
Fákon, bokrokon hegedülsz.
Ha nem repülsz, nem vagy sehol,
De mégiscsak vagy valahol.
Lábad sincsen, mégis jársz, kelsz,
A csípős hidegért te felelsz.
Arcom, orrom szemérmetes,
Az ajkam is egy kicsit érdes.
Kit repítesz hátadon ide-oda,
Hűséges, s követ bárhova?!
Rajtad nem fognak az évek,
Hol erősebb, hol gyengébb a léted.
Mennyi harag lehet benned, ha
így megmutatod erőléted?!
És mennyi pimaszság kell oda,
Hogy a Tengert kihívd párbajra?!
Sajópüspöki, 2016. január 2.
