A Szabó Roland felhasználó összes verse >>>
Elhiszem
Lehetsz szép és lehetsz csúnya
Hogy belül milyen vagy azt csak kevés ember tudja.
Kinyilnál, de nem mersz,
Kockáztass és talán nyersz.
Napról-napra élsz és félsz
Ez a helyzet így marad félkész.
Hiszen tudod, nincs aki segítene rajtad,
Egyedül vagy, ezt az érzést megszoktad.
Tele a szíved keserűséggel és bánattal
Legszívesebben felordítanál fájdalmaddal.
De mégis hiszed, megjavul a világ
És majd fog még mosolyogni rád a család.
Néha elhiszem, hogy boldog lehetek
Néha elhiszem, hogy szerethetnek
Hiú ábránd csupán
Egyedül vagyok és elönt a magány
Rosszindulat és féltékenység
A legelterjettebb dolog amit alkalmaz az emberiség
Féltékenyek a boldogságra és a jó kedvre
Mert nehogy már, majd visszahúznak a földre.
Kinek képzeled magad mondják?!
Csak csendben örülj, mert meghalják.
Nyelnék én, de már lassan megtelik a lelkem
