A Bálint Melinda felhasználó összes verse >>>
P.-nek augusztus tizenharmadikára
Van egy Mineknevezzelek a szívemben. Az Orvos szerint operálhatatlan.
Túl Kockázatos.
Áttétes.
A tüdőmre.
Két eset van. Amikor nem kapok Levegőt, és amikor túl sokat.
ELSŐ.
A tünetek általában reggel jelentkeznek, esetenként napközben. Tompa fájdalom, rettentő hiányérzettel társulva. (Persze, a Levegő miatt.) Napközben elviselhető. Fő a kávé, jár a postás. Nyugodtan sétálgat a Nemérdekel. ("Nem ér, de kell.") Vannak napok, mikor este. A legrosszabb. Hat körül már érezni lehet közeledtét. Félelmetes vendég!
Az Orvos szerint a tüdőn lehet segíteni. Nem akarom. (Lásd! Második.)
MÁSODIK.
A tünetek kizárólag este, éjjel és kora hajnalban jelentkeznek. Váratlanul. A Kockázat végigsöpör az éjszakán. (Hurrikán!)
"-Ilyenkor nem érzek fájdalmat, Doktor Úr!"
Mintha öl(el)ne. A tüdőmet a Levegő. A szívemet a Kockázat.
A második mindig egyedül ér. Van, mikor hallucinálok. Beszél hozzám. Az mondja, szeret. Nem enged el. Aztán reggel lesz, és én borzasztó józan vagyok. Fázni kell tőle(m).
A minap megcsókolt a Kockázat.
Mosolyogtam, és felhívtam az Orvost:
"-Haló, Doktor Úr! A Kockázat még menthető, én lassan belehalok."
(Nem lesz itt műtétről szó, sem gyógyszerekről.
Egy nap majd jön egy Vonat. A peronon a Mineknevezzelek. Én fulladok az ELSŐ-osztályon.)
