A Holczmann Lilla felhasználó összes verse >>>
Késő már a bánat..
Késő már a bánat, nincs helye a sírásnak,
hisz annak kit szeretek sírt ásnak .
Szeretteink itt hagynak, elmennek örökre,
édes álmot alva fekszenek egy gödörbe.
S ím itt-e álom, hol édes, hol keserű,
s most jöjjön a történet, mely cseppet sem egyszerű.:
Régen volt már mikor megtörtént,
akkor egy élet megszakadt, véget ért.
Tudom, hogy nagyon szeretett engem,
hisz ő sokszor mondta nekem.
Sokat gondolok rá, érzem vigyáz rám.
Azt is tudom, így hívott: Kicsi Lilluskám.
Tudom, hogy nagy jó ember volt,
szívem szakad belé, de közbeszólt a sors.
Úgy szeretnék a szemébe nézni,
a régi történeteket mesélni.
Mesélni barátokról, szerelemről,
s még magáról az életről.
Igazságtalan, hisz nem lehet velem,
remélem érzi, hogy hiányzik nekem.
Bárcsak egyszer egy órára visszajönne,
s mesélne még, milyen volt az élete.
Mama, annyiszor szükségem lenne Rád,
hogy nem lehetsz itt nem a Te hibád.
Bárhol is vagy remélem, hogy boldogan,
S mindenem: cipőm nyoma a hóban,
Madarak vidám csicsergése,
egy lány néma pityergése
Téged idéz szívemben,
s ad erőt megfáradt hitemben.
