A Suzy Smith felhasználó összes verse >>>
A vonat
Közeleg a vonat,
és a peronon állok.
Vagy talán mégsem?
A meg nem álló, gyorsabb vonat
fújtatva ereszti ki dühét,
akár egy megvadult bika
posztónak látva vörös ruhám.
Jön. Egyre közeledik.
Tétován állok, de mozdulni,
mozdulni sajnos nem tudok,
elér a végzetem.
Letarolt a vonat.
Ám tévedtem.
Ez nem a vonat volt.
A részeg ember az.
Tombol, látszólag sokadszor
hangja méreg, szeme éget,
s jó nem származik belőle.
Csak dühöng, akár egy gyermek,
kit szülei elkényeztettek.
Ordít, hogy hallja hangját,
dühöng, hogy ráfigyeljenek,
szólít, ha bármit is mond.
Nem számít a többi,
az étel időpontja,
de tombol, ha nincs
mikorra ő éhes lészen.
Csak pár korty és a béke oda,
elvész, mint szürke szamár a ködben.
Hinném, hogy egyszer jobb lesz,
de ez csak rosszabb lesz.
Lehet, hogy menekülni kéne?
Szélirányban vágtatni megbújva benne,
s egy darabig vissza se nézni.
Vagy maradni, míg bírsz,
majd újjáéledni egy más helyen?
Nem tudom. Mit tegyek?
2014. augusztus Suzy Smith
