A sheakstar felhasználó összes verse >>>
ott ülsz most is
édesapámnak
ott ülsz most is keresztbe tett lábaid fölött
fújod ki magadból a tegnapot
és barna szemeid mögött táncra perdül a jövő
csak olyan halovány még minden tánclépés
egyszer belelógattad isten szájába lábadat
hideg vaságyadon pihent gyermekkorunk és Erdély
ereidbe reményt fecskendezett imádságunk
mert innen kell szeretni
SEMMIT sem adtál és MINDENT
az ember olyan elhagyatott tud lenni
de nézd csak a tavasz új bioritmusokat dobál hétköznapjaink közé
egyszer fehér köntösöd gombjára varrtad a múltad
hörgőcskéiden hintázott a fekete nyálka
és trambulint feszített izmaidból
hányd ki az alkoholt az alumíniumot és a büszkeséget is
én nem tudlak gyűlölni
talán csak ha isten felszippant innen a Tisza kiáradt homokjával
aztán végtermékét mellkasomra szitálja
véremmel szoborrá gyúrom és szívem kamrájába vontatom
