A Mülléder Mari felhasználó összes verse >>>
De lila
Tizennyolc éves múltam, te majdnem
kétszer annyi, a hajad hosszabb volt,
mint az enyém. Szerelemről sosem
beszéltünk, az erőd kellett, elvettem
hát, könnyedén. Másnap lila fésűként
lobogtak a platánok, vad böjti szél
kócolta, cibálta lombjukat. Aztán a
csend, feszített csend honolt a tájon,
erőm elhagyott, elveszett, hajad újra
kinőtt, bősz hullámokat kavar időnként
a fákon.
