A Mülléder Mari felhasználó összes verse >>>
Holnap, Georg
Holnap, Georg...
Mülléder Mária, 2009. szeptember 13., vasárnap, 11:05
Holnap, Georg
megint bajnok lesz a Prága.
Délibáb álmaid túlmutatnak
a távolon és az órák értékes
perceit körbe-körbe járva,
megérkezel te is, mint az
apostolok az Orlojon.
Tudod ott, tudod ott folyt
el alattunk az Éden,
kilencszáznyolcvannyolc
szeptemberében...
A Moldva sírt, harmatos
könnye fennakadt az ég
csillagszemében.
Tudod: az örökös
könny-forgás-eset. Esett.
Holnap, Georg.
Ha már nem tudunk bízni
semmiben, egymásban
fürdessük sóhajunkat,
ebben az elátkozott, lassú
hervadásban. Nevezzük
fájásnak, vagy könnynek azt,
ami hulló, őszi levelek
alá komposztálta régi
igazunkat és hitünket.
A szél felkavarja, várja
nevetve a távoli égbolt.
Kocsi-karaván-sor üzeni
Napkeleten: Elég volt!
Elég volt.
Mondd, a Neckar változott
azóta? Ott mosolyog még
a fába karcolt ünnep:
Glasznoszty, peresztrojka?
Dobban-e két gondolat
mint akkor, egy ütemben?
S vajon áll-e még az idő
a bohóccal Heidelbergben?
