A Sidney felhasználó összes verse >>>
Káoszváros
Dermesztő idő jön a fagyos tél után,
és genny folyik a mocsoktól bűzlő utcán.
Iskolából szabadulva a tanulók egymásnak esnek,
szemüket kikaparva az arcukra vért festenek.
Öregek sétálnak lassan, kopott, nyikorgó falábbal,
az egyik őrült beszélget a fehér templom falával.
Kilép a fiatal pap, bortól bűzlik a szája,
"Jesus vére magamban", ez az utolsó imája.
Mert lerohanja egy furcsa férfi, felszántja a földet,
és addig veri a papot, míg nem véres cafatokat ütöget.
Az aszfalton rozsdás tűk, halomba dobva sírnak,
szuicid lányok mellette térdelve, búcsúlevelet írnak.
Szakállas kalózbácsi konyakot iszik-eszik reggel,
kifekszik a bolttetőre, majd este onnan felkel.
Részeg a favágó, és levágja véletlen kövér lábát,
észre sem veszi, olyan kómás, csak vakarja a hátát.
Verekednek a templom alatt, a pap hullája mellett,
kifekszik az egyik, neki ma vesztenie kellett.
Egy galamb vérző szemmel, az eseményt figyeli,
hogy hogyan dől össze a város és őrül meg mindenki.
Sidney 2016. 01. 03.
