A Sidney felhasználó összes verse >>>
Rosszakat látok
Úgy folyik a vérem, mintha muszáj lenne neki,
levágnám a jobb karom, de a bal nem engedi.
Rosszakat látok és halkan dalolok magam mellett,
rózsa tüskéi átszúrják nyakam, felhő fut el fejem felett.
Rosszakat látok, nem beszélek, nincsen hangom,
üvöltést érzek, s magam mögött az ő hangját hallom.
Egy kés átszúrja hasam, és sötét vért hányok,
lábak nélkül, mégis egyenesen a földön állok.
Rosszakat látok, elsuhannak a furcsa árnyékok,
öncsonkító képzeletek, értelmetlen, véres játékok.
Többen lesznek, így is már túl sokan vannak,
egyre durvábban játszanak, szerintem engem akarnak.
Feketék-fehérek, mint egy koszos, régi képen,
tűvel szúrkodják ki a szemeimet éppen.
Tudták, hogy sze***tem, ha folyton bántanak,
mégsem tudnak okozni nekem igazi fájdalmat.
Rosszakat látok és az idő rohanásával egyre rosszabb lesz,
mert az őrület évek múlva teljesen megesz.
Rosszakat látok, de talán én sokkal rosszabb lehetek,
hisz én találtam őket ki, azt is, hogy ilyenek legyenek.
Rosszakat látok, de az őrültség inkább a magasba visz,
de hozzájuk tartozom, ez így lesz Halálom után is.
Sidney 2015. 12. 09.
