A Sidney felhasználó összes verse >>>
Depresszió
Senki sem érzi azt a bánatot, mely velem él,
az egyik felem gonoszkodik, a másik meg a semmitől fél.
Senki sem tudja azt a dolgot, ami folyton lefele nyom.
s beszínezi a ködfelhőim az a gyászszínű korom.
Senki sem látja, ahogyan folyik ki a belem,
fogalmam sincs, hol élek és hol is van a helyem.
Senki sem érti a szorongást, hogy mindig ölnöm kell,
hogy az életem rövidül, egyre jobban minden egyes perccel.
Senki sem érti a lehetetlenséget, a világfájdalmat,
mely egyszerre tehetetlenséget és hatalmas erőt ad.
Senki sem látja azt a semmit, mely a szemem előtt lebeg,
hogy se múltam, se jelenem, és jövőm sosem lehet.
Senki sem tudja, mi az igazi, rettentő szenvedés,
nem értik, milyen, amikor a szemedben forgatnak kést.
Senki sem hallhatja sikolyom, senki sem hallja a dalt,
mert a depresszió megöl, de félig életben tart.
Sidney 2015. 11. 15.
