A Sidney felhasználó összes verse >>>
Tükrök
A szempárba nézel, valami megváltozik,
ragyogása szinte sóhajtozik, álmodik.
A tükörbe nézel és annyira rettegsz,
mert onnan nézve az ágyon lebegsz.
Ott más történik, pedig te nem azt teszed,
és betegesen töröd az eszed.
A hajad a tükörben elkezd fakulni,
véreres a szemed és nem tudsz aludni.
Számolod csendben, hogy hányszor nyelsz,
majd a székbe kapaszkodsz és lassan felkelsz.
De a tükörben a másik meg sem mozdul,
csak villogó szemekkel az arcodhoz fordul.
Addig sírsz, amíg a másik nevet,
majd felemeled a csontsovány kezed.
De a tükörképed gonoszan ellenáll,
te bármit teszel, ő mást csinál.
Bárhogy mozdul, ijesztő, s rémes,
mert mindenhol sebes, az arca is véres.
A sikolyodtól a tükör megreped,
a vérzuhatag szinte azonnal betemet.
Rémálom, hogy nem bírsz már mozdulni,
merthogy nem hagy téged megfordulni.
Tudod, hogy azt akarja, hogy vele játssz,
mert a tükörben úgyis mindig mást látsz.
Sidney 2015. 11. 03.
