A Sidney felhasználó összes verse >>>
Szer***mes vers
Miért kérdezel folyton?
Ha magamat megfojtom?
Csak szorítom a nyakam,
közben néznek minket hatan.
Miért vagyunk mi mások?
Milyen csodára várok?
Mindent tudok, amit sz***retsz,
amikor szenvedek, te nevetsz.
Miért sz***etjük egymást?
Nem csinálunk semmi mást.
Hiszen te bármit megtehetsz velem,
akár letépheted a kezem.
Ők miért rettennek el?
Ha a fejedet nem emeled fel?
Hogyha az ajkamhoz érne az ajkad,
és a suttogásod mindig elaltat.
Miért beszélnek sz***relemről?
Mit olvasol ki bús szememből?
Mi nem ismerünk semmi mást,
csak a fájdalmat és egymást.
Miért lennénk ilyen durvák?
Mint az emberhúsra éhes hullák?
Amikor szívjuk egymás vérét,
és bámuljuk egymást őrült képét.
Tényleg, igaz, hogy mások vagyunk,
s magunk után mocskot hagyunk.
S egyikünknek sincs érzése,
se válasza, se kérdése.
De mivel ez egy sz***relmes vers,
a kézírásom itt mit is keres?
Szóval csak szép véget kell hagynunk,
igen, sze***mesek vagyunk.
Sidney 2015.10.31.
