A Sidney felhasználó összes verse >>>
Varney Cantodea
Leül a székre, fényt keres és forró teát iszik,
párna a széltől az ablakban éppen dagadtra hízik.
Denevér van a hajában, csecsemőt fog kajálni,
csecsemőt a vízbe fúlva rengeteget találni.
A nappal felkel, már korán reggel,
ő vitatkozik egy harmatcseppel.
Elégeti fülcimpáját, keresi az álmát,
tegnap a vonaton hagyta, kecses, hosszú, lábát.
Tengerre száll, millió varjúval, s nem érti,
fél, hogy meghal, hűvös szellő moraját érzi.
Kezeit csontig lerágják a haláltevő madarak,
közben ő énekelne nekik keserű-édes dalokat.
Nem érez már semmit, nem is hall már többé,
csupán egyet talán; hogy hogyan válik köddé.
Elmerül a sötét vízben, a víz elmerül benne,
s mintha ezernyi csecsemőhulla körülötte lenne.
Leül egy székre, valamit keres, már nem tud torka nyelni,
egy hangtalan, bús helyen ragadt, honnan el nem tud már menni.
Sidney 2015. 10.11.
