A Sidney felhasználó összes verse >>>
Az Élőholtak
Tépjük szét az elszáradt Holdat, az illedelmesség, jahj-megöl,
majd két sorvadt lábszár mutatja, hol a helyünk.
Harapjunk porcelánba, ha meleg jön észak felől,
és dugjuk kukacos földbe mind a nyolc fejünk.
Ne nézzünk Napba, mert kifacsarja szemeinket,
mint a reménytelen vérnarancsot.
Nyalogassuk le sósavba mártott kezeinket,
boncoljunk csipkeruhába öltött, brekegő varangyot.
Nyerjünk a háromszemű kígyó ellen,
együnk embervérből sütött, óriáspalacsintát.
Tépjük le a madár szárnyait, hogy repülni ne kelljen,
és vegyünk neki aranyba vont, elefántcsont kalitkát.
Fütyüljük le a zenéről a dallamot, az erdő is sikít,
és az eső vékony tűket szór, mindannyian fájunk.
De a "fájás" olyan, mint egy délutáni teázgatás, s felvidít,
és egy téglafal mellett terpeszben állunk.
Mindig nyer a bánat, a magány,
de mit itt vagyunk, mint Élőholtak,
és élünk-halva.
Sidney 2015.04.05.
